DUNA TV - Duna Reggel 2007.04.04 .
Műsorvezető: -A munkahelyi leszokásról való, a munkahelyi dohányzásról való leszokás elősegítésére az Országos Egészségfejlesztési Intézet egy trénerképző tanfolyamot szervezett. Pszichológusok és egészségfejlesztési szakemberek részvételével. A tapasztalatokról ma délelőtt sajtótájékoztatón számolna be a közönségnek. Gábor Edina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója a vendégem. Kezét csókolom. Most mennyire van igény erre Magyarországon, meg egyáltalán, kinek az igénye? Mert hogy megértem azt a főnököt, aki korbáccsal a kezében áll, méri stopperrel az időt és azt mondja, hogy még WC-re is csak másfél percre mehet ki, és ha még a tetejében dohányzik, hát az már tíz perc. Húha!...

Gábor Edina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója: - Igazából azt tapasztaljuk, most, hogy elmondtuk, hogy van ilyen, és egyre több helyen hallanak róla, hogy jelentkeznek a cégek, hogy akkor mondjuk meg, hogy mikor lehet jönni és kezdhetünk-e május másodikán már? Tehát szerencsére ilyen kérdések is elhangzanak. Ezzel együtt az a tapasztalat, hogy jól tolerálják sajnos a munkahelyi dohányzást a munkaadók. égy érzik, hogy nem tudnak mit tenni ellene. Van olyan munkahely, ahol leírták, hogy aki dohányzik, annak ugye 40 perccel többet kell ott maradni, mert az az óránkénti öt perc, az körülbelül 40 perc a nap végére, aztán ezt így békésen elfelejti mindenki. Igazából azért kezdtünk el foglalkozni a leszokás segítésén, meg támogatáson, mert hogy próbáltuk keresni azokat a szereplőket, hogy kinek érdeke, hogy mi egészségesek legyünk. Néztük, néztük, azt találtuk, hogy az egyik maga az ember, akinek fontos, hogy egészséges legyen, és valóban, a munkaadójának nagyon fontos, hogy ő egészséges legyen. Részben az, hogy ezt a 40 percet akár munkával töltse, de a másik oldalról pedig az, hogy sajnos van rá adatunk, hogy a dohányzók 10 százalákkal többet vannak betegállományban, mint a nemdohányzók átlagosan. Tehát úgy tűnik, hogy ők betegebbek, több veszteséget okoznak egy vállalatnak.

Mv.: - Az egyébként nem lenne megoldás, hogyha ebbe a 40 percbe belement a munkaadó, 8-szor 5 perc dohányzás formájában, akkor most ezt 2-szer 20 percben mondjuk friss levegővel vagy tornával díjaznák?

G. E.: - Kifjezetten ezen is gondolkodunk, amikor egy munkahellyel beszélgetünk erről, hogy a dohányzásnak nyilván vannak előnyei, különben nem csinálnák az emberek. Az egyéni dolgokról tudunk néha, hogy egy picit élénkíti az embert, lehet vele pihenni, de a munkahelyen is ezeket a funkciókat látja el. Például, lehet vele pihenni és lehet vele beszélgetni. Tehát mindig azt szokták mondani, hogy de én kimegyek dohányozni, mert különben nem vesznek be a csapatba, vagy így lehet elkezdeni a kommunikációt...

Mv.: - Azon kívül egy csomó dolgot ott lehet megtudni. Tehát ott összejön a brancs, és nagyon szépen elbeszélgetnek dolgokról.

G. E.: - Így van, csak hogyha ezeket a munkahely számára ezeket az előnyöket megteremtjük, tehát kialakítunk olyan közösségi tereket, ahol lehet beszélgetni, ahova ki lehet menni pihenni, és annak is megbocsátjuk, hogy pihen, aki egyébként nem dohányzik és próbál egészségesen élni, például ilyen egyszerű dolgot, én láttam olyan munkahelyet, ahol csocsóasztal volt, és nem nézték rossz szemmel, hogyha oda kimentek, de a kávézás, a teázás, a közös étkezés, az mindig szintén egy igazi nagy kommunikációs terep, egy-egy munkahelyi étterem.

Mv.: - Tehát van mivel pótolni. Na most, hogyan hatékony ez a leszokás? Tehát valamiféle munkahelyi kampány, kiadják, hogy szeptember 12-től szeptember 29-ig mindenki leszokik, vagy pedig hát egyénre szabottan, mert ahány dohányos, annyi egyéniség.

G. E.: - A nikotin nagyon erős függőséget okoz, tehát ezt kell leszögezni az elején. Mindig azt szokták mondani...

Mv.: - Egyébként ez sincs benne a köztudatban.

G. E.: - Igen.

Mv.: - Tehát azt tudják, hogy a pálinka függőséget okoz. Azt nem tudják, hogy a nikotin is.

G. E.: - Azt kell hogy mondjam...

Mv.: - Nem is hogy nem tudják, mert persze hogy bárkinek mondanám, akkor rábólintana, de azt mondja, á, hát ez bocsánatos bűn, ez nem olyan súlyos.

G. E.: - Meg elég, ha az embernek van akarata hozzá, és aki nem szokik le, az akaratgyenge. Ezt szokták mondani.

Mv.: - Látom, szintén hallott néhány kifogást.

G. E.: - Igen. De én is azt szoktam erre mondani, hogy különösen ennek a tréningnek a fényében, hogy nagy akarattal el lehet tolni egy autót, de sokkal egyszerűbb, ha beülünk, elindítjuk a slusszkulcsot és elautózunk vele. Tehát ugyanazt az eredményt lehet elérni vele, csak sokkal hatékonyabban.

Mv.: - Itt jön a szakember.

G. E.: - Így van, így van. Olyan technikákat...

Mv.: - Mi a módszer?

G. E.: - Ez egy, ha nagyon szakmai szeretnék lenni, akkor ez egy cognitiv viselkedésterápia, de elmondom, hogy ez mit jelent. Igazából arról szólt, hogy az emberek egy csoportos foglalkozás menetében egy nyolc alkalom egy munkahelyen, végigbeszélik, végiggondolják, hogy milyen előnyöket jelent számukra a cigaretta és mi az a pozitív dolog, amit mindezzel, ami mind e-helyett lehet használni, amivel ótolni lehet ezeket. Tehát nagyon fontos az, hogy, mesélek történeteket. Szóval az igazi nikotinfüggő, az nagyon nehezen küzd meg avval, hogy a reggeli kávéjához milyen formában ne gyújtson rá, hiszen az első dolga, hogy kávé és a nikotinbevitelt, azt megtegye.

Mv.: - És ilyenkor egy szakember ott áll mellette?

G. E.: - Nem, nem, nem. Sőt, az egészségfejlesztésben kifejezetten azt tanulom, hogy az embernek a saját útjait kell megtalálni. Az emberek különböző ötleteket adnak egymásnak és saját maguknak, hogy mit lehet csinálni. Volt olyan, aki azt mondta, hogy gyorsan kell meginni a kávét és akkor nem ér rá cigatettázni hozzá, de volt olyan, aki azt mondta, hogy narancslevet kell inni, mert ahhoz nem megy a cigi. Tehát meg kell találnia mindenkinek, azzal kezdem, mondok egy konkrét példát. Azzal kezdődik, hogy egy naplót kell vezetni és folyamatosan figyelni kell és írni egy kis naplóba, hogy mikor gyújtott rá az ember.

Mv.: - Egyáltalán kérdés, mi a korhatár alja, mert én döbbenettel olvastam, hogy még iskolai, meg óvódai leszoktatás is van.

G. E.: - Hát leszoktatás az óvódában nincs. Prevenciós programok vannak az óvódában.

Mv.: - Tehát ott prevenció van.

G. E.: - Így van. Hát néha a gyerek hazamegy és mondja, hogy apu, nem szabad dohányozni, tedd le a cigid!

Mv.: - Ajaj! Köszönöm szépen.

G. E.: - Én is köszönöm.

>>Vissza